Mondial de l’Automobile – Mazda MX-5

1979-ben egy bizonyos Bob Hall, amerikai autós újságíró találkozott Kenichi Yamamotoval, a Mazda kutatás-fejlesztési igazgatójával, aki feltette neki a furcsa, de egyszerű kérdést: “Maga szerint milyen autót kellene építenünk?” Bob Hall azt válaszolta: “Valami egyszerű, bogarak a fogad közt, a szél a hajadat borzolja, klasszikus brit sportautót, amelyek már nem léteznek.” Hosszú vajúdás után 1989-ben mutatták be a Mazda MX-5-öt, amely rövid idő alatt sikerré vált.

25 évvel és 947 ezer legyártott jármű után mutatták a Mazda MX-5 negyedik generációját, amely tovább viszi a Jimba Ittai – a ló és lovas összhangjának felfogását. A KODO dizájn jegyében készült autó visszatér a gyökerekhez: a könnyű, élvezetes vezethetőséget kínáló autó koncepciójához. Az autó 105mm-el rövidebb, 20mm-el alacsonyabb, de 10mm-el szélesebb, mint elődje. A tengelytávolság 15 mm-el lett rövidebb, az első és hátsó túlnyúlásokból pedig levágtak 90 mm-et. Így az autó a hírek szerint mindössze 1,050 kg, ami alig több, mint a 25 éve bemutatott ős 940 kg tömege.

Szintén a Mazda MX-5-ben mutatkozik be a SKYACTIVE Chassis, amely jelen esetben a motor, meghajtás, futómű egységét jelenti, és egyben a súlycsökkentés egyik kulcsa. Az új elrendezés lehetővé teszi, hogy a motort hátrébb és alacsonyabban helyezzék el, ezzel javítva az autó súlyelosztását. Elől kettős keresztlengőkar, hátul multi-link felfüggesztés felel az úttartásért. A motorokról még nincs pontos információ, a hírek 1,5 és 2 literes, egyenként 130 és 165 lóerős erőforrásokról szólnak, amelyek 6 sebességes kézi váltón át juttatják el erejüket a hátsó kerekekhez.

A formája? Nos, nyugodtan állíthatom, hogy csak ezért az autóért megérte eljönni Párizsig. A Mazda standján a jelenlegi kínálat között (mind vörös) a színpadot egyetlen példány foglalja el. Az autó gyönyörű. Egyszerre látszik rajta az olasz hatás, a maximális tökéletességre csiszolt japán stílus, és a brit klasszikus sportautó. A Mazda MX-5 minden szögből újabb és újabb arcot villant fel, újabb és újabb stílusjegyet vél felismerni más autókról a nézelődő, miközben mégis teljesen egyéni egységgé áll össze.

A hűtőrács alapján egyértelműen felismerhető a Mazda, de az alacsonyra nyúló orr kicsit az új Maseratikra jellemző. Egy pillanatra felrémlik benne a Ferrari California, de a szűk vágású, szigorú tekintetű lámpák ismét a japán stílust erősítik. A domború hátsó, a vékony, körben végződő LED-es lámpák miatt sokan az új Jaguar F-type-hoz, vagy az Alfa Romeóhoz hasonlítják. Azonban a KODO dizájn, a mozgás lelke, feszes, ugrásra váró autót eredményezett, amely állva is igen látványosra sikerült. Látszik benne az elődök öröksége, és az előremutatás, ami továbbra is garantálhatja az autó sikerét.

A színpadon forgó autóba néha beülnek emberek, így rövid várakozás után bennem is felmerül a kérdés: “Hogyan ülhet be egy földi halandó az autóba?” Mivel másban is megfogalmazódik a kérdés egy beszélgetésbe csöppenek, ahol az egyik néző forgalmi engedélyét mutatja, hogy ő egy NB modellt vezet, és szeretné megtapasztalni a jövőt. A stand öltönyös ura elmondja nekünk, hogy a kiállított autó az egyetlen példány (összesen három darabot készítettek kézzel az európai, japán és észak-amerikai bemutatókra), de végül el hangzik a bűvös mondat: “Egy perc!”

Így az elődöt hajtó látogató után én huppanok a vezetőülésbe. Igaz, talán jobban jellemezhetném azzal, hogy cseppet sem kecsesen belezuhanok az ülésbe. A vezető pozíciója mély, szinte fenékkel az úton ülök (így érzésre), azonban a vezetési helyzetre (nekem) nincs panaszom. 180 centimmel ideális az ülés-pedálok-kormány-váltó elhelyezkedése. A kormány jó fogású, kellően és kényelmesen vastag, vezetésre hívogat. Talán megbocsátható, hogy elfelejtettem letesztelni a kormány állíthatóságát. A kezelőszervek a korábban bemutatott Mazda modellekből ismerősek. A váltó szintén ideálisan kézre áll, rövid kapcsolási utakat ígér, amely szintén a vezetési élményt garantálja. Az elektronikai segédrendszerek térhódítása közepette nem elhanyagolható a hagyományos kézifék jelenléte sem.

A légkondi-fűtés kezelőszervei, három fém forgókapcsoló, nagyméretűek, mondhatni egyujjas kesztyűben is egyszerű, határozott kezelhetőséget ígérnek. A próba közben igyekszem nem leverni a könyökömmel a beakasztott két pohártartót.

A szélvédő megfelelő távolságban és magasságban van, az nem sok fészkelődéssel elfoglalt vezetőhelyzetben úgy tűnik, megfelelő védelmet biztosít a szél ellen. Szintén nem tudtam letesztelni a kilátást, de a feketére fényezett szélvédő keret igencsak látványos (és kissé vastagnak is tűnik).

Az autó minden egyes porcikája vezetésre hívogat, és a statikus próba és forma alapján minden készen áll, hogy biztosítsa a vezetés élményét. Egyszóval, ha talán nem is lesznek bogarak a fogaink között, és hajunkat sem tépi vadul a szél, a fülünkig érő vigyor mindenért kárpótolhatja az autó vezetőjét és utasát.