Karácsonyi Békekötés – The Christmas Truce

Háromszor találkoztam a történettel. Először a brüsszeli Mini-Európában, ahol a híres épületek között egyszer csak felbukkant egy újonnan készített kiállítás. Néma tisztelgés az I. világháború hősei előtt. Egy apró, mégis megkapó, elgondolkodtató jelenet. A második alkalom egy híres angol cég karácsonyi reklámja volt. A harmadik a National Geography ehavi angol kiadása.

I met the story three times. First at the Mini-Europe in Brussels, where among the famous buildings and landmarks, a new installation had caught my eyes. Silent salute to the heroes of World War I. A small, yet moving, thought provoking scene. The second time it was the Christmas advertisement of a famous English factory. The third time was this month English issue of the National Geographic magazine.

A reklám itt látható. A Royal British Legion tagjainak segítségével elevenítették fel a 100 évvel ezelőtt történt eseményt. Mint mondtam, gondolatébresztő videó. Ha nem egy cég karácsonyi reklámja lenne, talán nem keltene zavarodottságot az emberekben. Háborúval reklámozni a karácsonyt? Felhívni a figyelmet egy termékre? Vagy magát a háborút reklámozzák?

You can see the advertisement here. The events of a 100 years ago was presented by the help of the Royal British Legion. As I said, it’s a thought provoking video. If it weren’t a Christmas ad for a factory, it might not cause as much confusion. Christmas is advertised by war? Or it tries to attract attention to a product? Or is it war itself that is advertised?

A jelenetben nem akartam egy termék reklámját látni. Nem akartam a háború kegyetlenségét látni. Csak azt a pillanatot, amikor a szembenálló felek, ha csak egy napra is, de rátaláltak és megosztották egymással az emberségüket.

I didn’t want to see the advertisement in the video. I didn’t want to see the cruelty of war. I wanted to see the moment when the opposing parties have found and shared their humanity.

1914. decemberében a megszálló német csapatok és a védekező szövetségesek beásták magukat állásaikba a belga-francia határ mentén. A katonák sérült és halott társaikkal borított senki földjén keresztül lőtték egymást a lövészárkokból. Ám december 24-én a németek karácsonyfákat helyeztek el a mellvédeken, és a szövetségesek csatlakoztak a rögtönzött tűzszünethez.

In December 1914 invading German troops and the defending Allies were dug in along the lines in Belgium and France. From the trenches soldiers shot at each others across a no-man’s land, covered with injured and dead comrades. On December 24, the Germans placed lighted trees on the trench parapets and the Allies joined them in an impromptu peace.

Miután a katonák egymásnak átkiabálva megígérték, “Ha nem lőtök, nem lövünk”, a szemben álló ellenfelek karácsonyi énekeket énekeltek egymásnak. Voltak, akik kimásztak a lövészárkokból, kezet fogtak egymással és együtt dohányoztak. Megegyeztek abban, hogy a tűzszünetet másnapra is kiterjesztik, hogy újra találkozzanak és eltemessék a halottakat. A felek segítettek egymásnak megásni a sírokat, megemlékezéseket tartottak, az egyik ilyenen egy skót káplán két nyelven idézett a 23. zsoltárból. A katonák megosztották egymással az ételüket és ajándékaikat, egyenruhájuk gombjait cserélték el emlékül, és focimeccset játszottak egymással.

After shouted exchanges promising “You no shoot, we no shoot”, the enemies serenaded each others with carols. Others have left their trenches and shaked hands and share a smoke. They also agreed to extend the truce to Christmas Day, so they could meet and bury their dead. The parties have helped the other dig their graves and held memorials, where a Scottish chaplain led a bilingual recitation of the 23rd Psalm. The soldiers shared their food and gifts, traded uniform buttons as souvenirs, and competed in soccer matches.

Stanley Weintraub Csendes éj című könyvében meséli el a történetet. “Senki sem akarta folytatni a háborút”, de a parancsnokok igen, és büntetéssel fenyegették meg a katonákat. Az új év kezdetekor mindkét oldal folytatta kíméletlen feladatát. Azonban a haza írt levelek és naplóbejegyzések megörökítették a tűzszünetet. Egy német katona azt írta: “Milyen csodálatos, mégis milyen furcsa.”

Stanley Weintraub, tells the story in his book called Silent Night. “No one wanted to continue the war”, but the top brass did and threathened to punish the soldiers. As the new year began, both sides went on with the grim business at hand. But in their letters home and diary entries, the soldiers recalled the truce. A German soldier wrote the following: “How marvelously wonderful, yet how strange.”

Idén karácsonykor sem ezt az eseményt ünnepeljük, de azért érdemes megemlékezni róla. A karácsonyról egy másik, sokkal fontosabb történet jut eszembe, amit leginkább az alábbi dal foglal össze:

This Christmas we won’t celebrate this event, but it is worthwhile to remember. Christmas reminds me of another, more important story, that is summed by this song: