A legutolsó poszt és a jelen között eltelt időt azt hiszem, ezekkel a képekkel lehet a legjobban illusztrálni. Az utolsó bejegyzésben fényképezett “vadi új” kiskölyök, Marci, már nem is olyan kicsi, és időközben megérkezett a húga is, Ági… Ők ketten elválaszthatatlanok voltak, Ági árnyékként követi Marcit mindenhova, ha nem látja, keresi, hol lehet. Azt hiszem, a képekről az is lejön, hogy nem lettem Ági legjobb barátja, és az egyetlen talált mosoly sem nekem, hanem az édesapjának szólt, de ne legyek válogatós :)
Be First to Comment